Fessünk Álmokat 2018

Helyszín: Gyergyószentmiklós
Időpont: 2018 augusztus
Programért felelős: Fodor Rita

A Fessünk Álmokat 2018-as csapatát fiatal felnőttek alkották. A műhelymunkák alatt önismereti kis- és nagycsoportos gyakorlatokkal hangolódtunk egymásra, tervezgettük jövőnket és ez által a falat. Álmok, tervek, jövőkép volt a téma, az előző évekhez hasonlóan, és mint kiderült, a csapatban nagyon is közösek ezek a jövőképek.

A fiatal felnőttkor kulcskérdése a “hol a helyem a világban?”. Ez a kérdés és az ehhez kapcsolódó kihívások, örömek és vágyak lettek fő alkotóelemei a csoportmunkának és a falnak. A csapatmunka során kidomborodott a fiatal felnőttkor üzenete és feladata. A legmegfelelőbb munka és terület megtalálása legalább akkora kihívást jelent, mint egy jó párkapcsolat kialakítása. E két sarokpont köré épül a többi, falon is megelevenedő téma: az egyéni és magánéleti sikeres fejlődés, az önálló egzisztencia, mint erős motívum és cél. Itt jövőképként ritkábban jelent meg a szakma végső célként. Sokkal inkább tulajdonságok, életállapotok jellemezték a jövőképet. Ezek kapcsolódnak különböző szakterületekhez, mégsem végső célként jelennek meg.

A csoportmunka során már kiforrottabb jövőképeket láthattunk. A célok elérését meghatározza a bele adott energia, a munka, és ezek terhei. A feladat során a „hogyan találjam meg szakmámon belül magamat és a helyemet a társadalomban?” kérdésre kerestük a választ. A választ teljesen még nem, de egy utat megfogalmaztunk, amelyet egy kis főhős jár végig velünk.

A falon egy képregényszerű történet jelenik meg, melynek főhőse egy kis puzzle darab. Ő egyszemélyben hordozza a csapat minden tagját. Az első képen bemutatkozik a kis Puzzli és elindul a rögös úton, amely a felnőttek világába vezeti be. Első nagy lépése és döntése a szülői ház elhagyása. A résztvevők leválási folyamatát jeleníti meg, azt az időszakot, amikor a fészket elhagyva szerencsét próbálni, tanulni indultak egy más városba. Itt pár képen keresztül az egyetemi éveket látjuk, a laza estéktől a viharként érkező vizsgaidőszakon át a sikeres diplomaszerzésig. Kis főhősünk ezután lesz csak igazán felnőtt (vagy mégsem?), a hová menjek, mit csináljak kérdéseket jelenítik meg a következő képsorok. A bizonytalanság, a munkakeresés időszaka ez. Megjelenik a párkeresés, a sikertelen kapcsolatokkal együtt, melyet majd egy kiteljesedett párkapcsolat, majd családi élet követ. Ezt végig átszövi a folyamatos tanulás, fejlődés. Így érkezik meg főhősünk a felnőtt létbe, ahol megtalálja helyét és beékelődik a nagy egészbe. Őt veszi körül sok más puzzle darab is, amelyek egyenként a falat festő személyeket jelenítik meg. Közösen a kis Puzzlival nekünk is a megérkezés a legfőbb cél, megérkezés egy olyan felnőtt létbe, amelyet álmodtunk magunknak.

A fal története megszemélyesíti a legtöbb huszonéveset, aki hasonló nehézségekkel küzd. Üzenete pedig egy pozitív, sikeres és felelősségteljes felnőtté válás lehetősége, a nehézségek ellenére is.

Résztvevők

„Kifejezetten örültem annak, hogy – bár a program az álmok köré építkezik- a múltbeli sikereinket is feltérképezhettük a feladatok által. Úgy érzem az, hogy szembesültünk azzal, mennyi mindent elértünk már, képesebbé tesz arra, hogy magabiztosabban, nagyobb önbizalommal vágjunk bele álmaink valóra váltásába. A festés engem teljesen visszarepített gyerekkoromba, hiszen akkor fogtam utoljára ecsetet, nagyon pozitív élmény volt újra ezzel foglalkozni, ötleteket gyűjteni a színekkel, elhelyezéssel kapcsolatban, egyeztetni ezeket. A másik dolog, ami számomra nagyon pozitív élmény volt, hogy a festés által elmondhatom magamról, hogy ilyen fiatalon már valami maradandót alkottam. Remek volt a hangulat, úgy éreztem, mindenki megtalálta a közös hangot a csapat többi tagjával."

Bálint Berna

„Az ötletelés első pillanatától az utolsó ecsetvonásig nagyon szerettem a csapattal lenni. Hihetetlen dolog látni, és részese lenni annak az élménynek, mikor együtt pár ember szuper gyorsasággal és gördülékeny együttműködéssel ráadásul jókedvvel szépet alkot. Öröm végigmenni a sikátoron és látni, hogy én is tettem valamit értünk, a városért, közben meg közelebb kerültem magamhoz, másokhoz, mások és a saját álmaimhoz.”

Dezső Renáta