Fessünk még álmokat!

Helyszín: Gyergyószentmiklós
Időpont: 2017 augusztus
Programért felelős: Fodor Rita, Dániel Botond

A folyamat összesen hat napot vett igénybe. A műhelymunka során egyéni álmokból és szimbólumokból kiindulva fogalmazódtak meg jövőképek. A csoport, életszakaszát tekintve hasonló volt, saját jövőjével kapcsolatos elképzeléseiben viszont már nagyon változatos.
A csoportmunka során több alkalommal felmerült a pénz, mint központi külső tényező az álmok megvalósulásához vagy mint a megvalósulás meghiúsulásáért felelős elem. A vezetett fókusz azonban a belső tulajdonságokra alapoz. Így a kitartás és a tanulás is fontos építő eleme lett a munkának és áthelyezte a figyelmet a belső erőforrásokra. Ebből kiindulva születtek meg a jövőképek. A belső erőforrások hangsúlyozása két szempontból is fontos. Egyrészt átbillenti a hangulatot egy pozitívabb irányba, másrészt olyan erőforrásokat hoz előtérbe, melyek felismerésével a fiatalok megerősödve érezhetik magukat és képesnek arra, hogy befolyásolják hozzáállásukkal jövőjüket.

Az elkészült fal központi eleme a Föld, ahol Gyergyószentmiklós kiemelt helyen jelenik meg. A Föld háttere a teljesen fekete égbolttól egészen a halványsárga Napig változik. A központi üzenet, hogy mindannyian egy ég alatt vagyunk, ezért megvalósult álmainknak itt helye van. Ezek az álmok egy-egy meteoron érkeznek meg a Földre. Minden személyhez érkezik egy megvalósult cél. Több meteor olyan jövőképet hordoz, ami közös minden résztvevő számára, például a nyelvtanulás, és a családalapítás, mint távolabbi álom. Az egyéni álmok változatosak, többnyire szakmák jelennek meg. Ezek az álmok az előző korosztályhoz képest letisztultabbak, bár még mindig távoliak és szakma orientáltak. A tervezés során itt már gondolati szinten megjelenik a résztvevők előtt az út is, amely a megvalósuláshoz vezet. Az úttal együtt az aggodalmak és az erőforrások is helyet kapnak. Jövőképként megjelenik a matektanár, a fodrász, az teniszező. Viszont teret kap célként a saját autó, a macska, és a hangszeren való játszás is.

A falon megjelenik a Hold szélén ülő Kis Herceg, aki a gyermeki kíváncsiságot és a felnőtt lét közötti kontrasztot szimbolizálja. A csoport jövőképe is a gyermeki kíváncsiság és a felnőttek világából érkezett tapasztalatok között ingadozik.

Résztvevők mondták:

“Fogalmam sem volt, hogy mit várjak el az egész programtól, inkább magamhoz voltak elvárásaim: hogy próbáljak célokat kitűzni magam elé, mert előttem egy üres fal volt. A hét első felében sikerült belerázódni a dologba, egyre több mindent tudtam ki hozni magamból a felszínre amiről nem is tudtam. Amint elkészült a fal terve, tudtam, hogy nem kispályás munka lesz egy papírlapról felvetíteni egy falra a vonalakat. Már az megdolgoztatta az agyunkat, hogy mit adhatnánk a város elé, de festős része nagyobb kihívásnak bizonyult számomra, hiszen nem könnyű egy földgömböt egy két méter magasságú falra felrajzolni, de megbirkóztam vele.

A színezős részétől már nem izgultam, élveztem csinálni. Jó volt látni a kíváncsi szempárokat, akik meg-megálltak a sikátornál, kérdezősködtek. A kész munkát nézegetve az utolsó nap büszkeség töltött el: büszke voltam magamra hogy kihoztam magamból a maximumot és egyaránt a csapatra is hogy nyomot hagyhattunk a városon.

Sok mindent köszönhetek ennek a programnak: habár a „mi az álmom?” kérdésre még mindig nem tudok határozott válaszokat adni, de a fehér fal már nem lenne üres. Talán ami a legjobban megmaradt az egészből, az a „belső erőforrásos” játékból származik: „magammal hoztam” az erőt és az önbizalmat a céljaim eléréséhez, amit a program után fel is használtam.”

Fórika Dóra

„Mikor elkészült a fal, nagyon, de nagyon nagy öröm volt bennem, hogy akaraterővel, csapatmunkával, szeretetben mire is voltunk képesek.
Hatalmas bizonyíték volt ez az egy hét nekem arra, hogy bármit el tudok érni, csak akarat kérdése.”

Patka Henrietta